Általában nincs súrlódási erőrásegítés, ezért a fékteljesítményt kevésbé befolyásolja a súrlódási együttható, vagyis a teljesítménye stabilabb; a teljesítmény kevésbé csökken a vízbe merítés után, és csak egy-két fékezési ciklusra van szükség ahhoz, hogy visszatérjen a normál értékre; azonos kimeneti féknyomaték mellett mérete és tömege általában kisebb; a féktárcsa vastagságának iránya mentén a hőtágulás minimális, ellentétben a fékdobok hőtágulásával, amely jelentősen megnövelheti a fékhézagot, és túlzott fékpedálutakat okozhat; az automatikus hézagbeállítás könnyebben megvalósítható, és az egyéb karbantartási és javítási munkák is egyszerűbbek.
Jó termikus stabilitással rendelkezik. Mivel a fék súrlódó betétek rövidek, munkafelületük a féktárcsa területének mindössze 12-6%-a, ami jó hőelvezetést eredményez.
Jó vízstabilitással rendelkezik. Mivel a fékbetétek nagy egységnyomást gyakorolnak a tárcsára, a víz könnyen kipréselődik, a centrifugális erő hatására pedig könnyen lerázódik. A tárcsán lévő betétek letörlő hatásával együtt csak egy vagy két fékezési ciklusra van szükség ahhoz, hogy a vízből való eltávolítás után visszatérjen a normál állapotba; míg a dobfékeknél több mint tíz fékezési ciklusra van szükség a normál fékteljesítmény helyreállításához.
A féknyomaték független a jármű előre- és hátramenetétől.
Azonos féknyomaték kibocsátása mellett a tárcsafékek tömege és mérete kisebb, mint a dobfékek.
A tárcsafékek súrlódóbetétjei kopás után könnyebben cserélhetők, mint a dobfékek súrlódóbetétjei, szerkezetük egyszerűbb, megkönnyítve a karbantartást.
A féktárcsa és a súrlódó betétek közötti kis rés (0,05–0,15 mm) lerövidíti a hidraulikus henger dugattyújának működési idejét, és nagyobb erőátviteli arányt tesz lehetővé a fékhajtóműben.
A féktárcsa hőtágulása nem okoz akkora fékpedálútveszteséget, mint a fékdob hőtágulása, ami leegyszerűsíti az automatikus hézagbeállító berendezés kialakítását.
